Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két plazma. Az egyiket Hianoplazmácskának a másikat Granuloplazmácskának hívták. Az első fehér fonalacskákból álló fiú volt, akinek a zsebeiben víz és anyagok voltak. Egyik zsebében oldott szerves, a másikban szervetlenek bújtak el. Ha esőben járt, akkor csak Szolnak becézték, mivel tocsogott a vízben és olyan hangokat adott ki, mintha szólna. De ha sivatagban járt, vagy nem adtak neki vízet, akkor Gél lett.
A másik plazmácska, a lány még érdekesebb volt, ő nem váltztatta a neveit, sem az állagát, csak benne sejtszervecskék voltak. A testében érdekesek voltak a szervecskék, ilyenek például a zöld csúnyaság,a kloroplasztisz,a mi.. mi... mitokondrium,és a fő dolog,minden élet adója a sejtmag.Ezeket az ikrek követték a SER és a DER,majd a golgikészülék,lizószóma, s csak aztán a peroxiszóma.A ruhái átlátszóak voltak,igy jól kitündököltek a kincsei.
A Hialoplazma egy nap elindult hogy feleséget szerezzen magának.A zsebei tartalmával és fehér fonalaival dicsekedett,mikor hirtelen meglátott egy csodálatos másik plazmát.Ő a tarka kincsű Granuloplazma volt.Ahogy meglátták egymást,beleszerettek egymásba.Az ifjú plazmácska hazavitte magához a lányt,megesküdtek és az évek során lett egy szép kicsi gyerekük,akit Citoplazmának neveztek el.Ő az anyukája és az apukája tulajdonságait is viselte.
Boldogan éltek,míg meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése